A feltevést miszerint a nagy mennyiségű edzés olyan kalóriabeviteli kompenzációt indít be, amely megakadályozza a várható fogyást, egyelőre csak nagy mennyiségű edzések hatásának vizsgálata sejteti. Az új tanulmány a fogyás aktuális és előre várható mértékét különböző mennyiségű edzésprogramok esetén kontrollált klinikai vizsgálatban ülő életmódot folytató, túlsúlyos illetve elhízott (BMI: 31,7), már nem menstruáló nők körében vizsgálta.

A vizsgált nők átlagéletkora 57,2 év volt, és minden résztvevő vérnyomása 120 és 160 Hgmm közé esett. A vizsgálatban természetesen nem vehettek részt olyanok, akik előzőleg stroke-on, vagy szívinfarktuson estek át, valamint azok sem, akik általános egészségügyi állapotuk miatt nem edzhettek volna biztonsággal. A kontrollcsoport tagjait - akik nem végeztek testmozgást - arra kérték, hogy a vizsgálat 6 hónapja alatt ne változtassanak étkezési szokásaikon és megszokott aktivitási szintjükön. Minden résztvevő lépésszámláló segítségével naponta beszámolt a megtett lépések számáról, és egy kérdőív kitöltésével havonta adott számot egészségügyi állapotának alakulásáról. A testedzésben résztvevőket három csoportra osztották, ők 6 hónapon keresztül heti 72, 136 illetve 196 órányi közepes erősségű testedzést végeztek.

Az eredmények szerint nem volt különbség a fogyás várható és valós mértékében azokban a nőkben, akik 72 illetve 136 órányi edzést végeztek hetente: mindkét csoport testsúlycsökkenése kis mértékben meg is haladta a várható mennyiséget. Ezzel szemben a 194 órás edzéstervet abszolválók csak az előre várható testsúlycsökkenés mintegy felét érték el. "Az eredményeink azért kiemelkedően fontosak, mert a legtöbb útmutató a fogyni kívánóknak heti 200-300 perces testedzést javasol, mi pedig bebizonyítottuk, hogy ilyen mennyiségű testedzés kompenzációt indít be, aminek a következménye a várható mennyiségnél jóval kisebb mennyiségű fogyás lesz" - írják a kutatók. Ismert már néhány tanulmány, amely azt bizonyítja, hogy a megfigyelt kompenzációért az energiabevitel növekedése, nem pedig az anyagcsere megváltozása, és nem is az edzéseken kívüli aktivitás fokozódása felelős. Ezek a korábbi kutatások azt is kimutatták, hogy vannak olyan egyének, akikben a kompenzáció nem indul be, az ő testsúlycsökkenésük megfelel a várható testsúlycsökkenésnek.

A kérdés vizsgálata különösen fontos, mivel az általános egészségmegőrző ajánlások napi 30 perc testedzést, míg a testsúly csökkentését célzó edzéstervek napi 60 perc mozgást javasolnak. Ezzel szemben ez a vizsgálat kimutatta, hogy már heti 72 perc testmozgással testsúlycsökkenés érhető el. Ez azt mutatja, hogy több kutatásra van szükség annak a mozgásmennyiségnek a megállapítására, ami valóban szükséges ahhoz, hogy egészséges testsúlyunkat megőrizzük, ugyanakkor nem elrettentő - mint ahogyan a napi 30 vagy 60 perces ajánlás egy ülő életmódhoz szokott egyéntől túl nagy életmódváltást követel meg, melyet sok esetben az érintettek próbálkozás nélkül utasítanak el. Ráadásul sokaknál a kompenzáció miatt a várt súlycsökkenés el is marad.

A heti 196 órát edzők csoportjában a résztvevők 73 százaléka mutatta a kompenzáció jeleit, vagyis 73 százalék testsúlya nem csökkent a várható mértékben. Mint azt korábbi tanulmányok is kimutatták, vannak tehát olyan egyének, akik nagyobb edzésmennyiséget is elviselnek anélkül, hogy energiabevitelüket önkéntelenül megemelnék. Szükség lenne olyan módszerek kifejlesztésére, amelyekkel megállapítható lenne, hogy mely egyének hajlamosak a kompenzációra, valamint olyan stratégiák kidolgozására is, amelyekkel ez a kompenzációs hajlam leküzdhető.

Érdekes, hogy mindhárom testedzést folytató csoport tagjainak derékbősége jelentősen csökkent, ez a változás független volt a testsúlycsökkenés mértékétől, sőt azokban is megfigyelhető volt, akiknek testsúlya nem csökkent. Ez azért is roppant fontos megfigyelés, mert a testmozgás alkaformáló hatására hívja fel a figyelmet, ha pedig annak is tudatában vagyunk, hogy sok súlyos betegség vezethető vissza a hasi típusú elhízásra, talán még könnyebben állunk neki egy kis mozgásnak.