A nőbe vezető út

Hogy megértsük, hogyan jutottunk az orgazmuszavarra panaszkodó, arctalan levelek erdejének világába, a szexuális frusztráció soha nem látott formájának megtapasztalásához, röviden ki kell tekintenünk arra az útra, ami ide vezetett, de legalábbis az elmúlt évtizedek változásaira. Azt hihetnénk, a hatvanas évek előtt, a szexuális forradalom előtt a szexuális élet szinte nem is létezett, korlátolt és szemérmes formában folyt. Persze a valóságban az embereket nem kell erőszakosan, hivatalos oktatásokon nevelni a szex élvezetére, így a XX. század évtizedeinek forradalmi változása inkább abban rejlik, hogy a legmagánabb magánügy - persze egyes szám harmadik személyben, biztonságos távolságot adó orvosi nyelvezettel - lassan megbeszélhetővé, s később kibeszélhetővé is vált. A szex egyre átfogóbb kutatások tárgya lett, s a női szexualitás is a figyelem központjába került - igaz, kisebb-nagyobb buktatókon és zsákutcákon keresztül jutottunk el a mai tudásszintre, mikor  a testi működéseket tekintve viszonylagos pontossággal meg tudjuk mondani, mi játszódik le egy férfi és egy nő szervezetében szeretkezés közben, de különösképp akkor, amikor orgazmusuk van.

A női orgazmus kérdésköre azért bizonyult döntő fontosságúnak, mert az, ami a férfiaknál látványos jelenségek között megy végbe, azaz az orgazmust jellemzően (de nem szükségszerűen) magömlés kíséri, addig a női élvezet nehezen megfigyelhető, megkérdőjelezhető, intenzitását és minőségét tekintve széles skálán mozgó jelenség, aminek testben rejlő kulcsát sokáig keresték-kutatták. No persze ez sem volt olyan egyszerű kezdetben, hisz az évszázadok óta szexuálisan elnyomott és elfojtott nőknek hirtelen laboratóriumi körülmények között kellett volna orgazmusokat produkálniuk. Az első - többnyire elméleti síkon mozgó - fejtegetések a XX. század elején kezdtek megjelenni, s nem kellett sokat várni Freud emlékezetes munkásságáig sem.

Egyre többen választották kutatásuk tárgyává a szexualitást, Havelock Ellis és Stanley Hall, később Kinsey, majd Masters és Johnson, csak hogy a legjelentősebb neveket említsük. Bár eredményeik sok szempontból túlhaladottak és nem egyszer a mai napig vitatottak, a köz érdeklődése, a beszélgetési terep megteremtése kétségbevonhatatlanul pozitív eredmény. A szexre irányuló vizsgálatok nem mellesleg pedig elvezettek egy fontos ponthoz, a csiklóhoz, és ezzel kiszabadult fogságából a nők szexuális élvezetének kérdése. A nők ezek szerint legalább annyira kedvelhetik a szexet, mint a férfiak, hisz nekik is van erre specializálódott szeglet testükben. A felszabadulás mellett azonban egy sokkal lassabban és mélyebben húzódó erő is hatni kezdett, ez pedig nem más, mint az orgazmuscentrikusság, az orgazmus mindenek felett álló fontosságának csapdája.

Mi az orgazmus?

A maga megfogalmazhatatlanságában elvileg mindnyájan tudjuk, miről beszélünk, bár átadni nagyon nehezen tudnánk azt. Szubjektív, más tudatállapotban megélt élmény szavakkal történő leírása szinte lehetetlen, nem véletlenül foglalkoznak sokszor - a szerelemhez hasonlóan - zenészek, képzőművészek az átadhatatlan átadásával. És nem véletlen, hogy egyetlen fogódzónk és meghatározásunk is a tudomány világából ered, a tudományéból, amitől mindenre magyarázatot várunk, s ami, mint fent láttuk, neki is esett az orgazmus szigorú vizsgálatának. Ennek értelmében az orgazmus nem más, mint fokozódó szexuális izgalom hatására a nemi szervek környékére tóduló nagy mennyiségű vér, minek feszítését egy idő után a test képtelen kezelni, így a vér hirtelen, heves izomösszehúzódások kíséretében visszaáramlik a test egyéb részei felé.

Ehhez járul némi pulzusemelkedés, szapora légzés és egyéb testi tünetek, mint az arcpír, bőrpír. Persze tudjuk, nem ez az, amitől az orgazmus több mint egy tüsszentés, ráadásul szinte napról napra fedezünk fel újabb és újabb orgazmusfajtákat. A Szex- és Párkapcsolati Akadémia szerint ezek hivatalosan a következők: csiklóorgazmus, hüvelyi orgazmus, G-pont orgazmus, prosztataorgazmus, egész testre kiterjedő orgazmus és az U-pont orgazmus, azaz a húgycsövön keresztül átélhető öröm. Még ha meg is tudnánk adni mindezek pontos definícióját, semmire sem mennénk vele, ugyanis nem a különböző pontoktól és foltoktól lesz a szex az, ami.  De akkor mitől?

Szexuális bölcsességünk felélesztése szükséges ahhoz, hogy válaszolhassunk a kérdésre, miért vágyjuk annyira ezt a kontrollvesztett élményt - és egyáltalán, miért is szeretjük a szexet? A testiséghez való mai viszonyunk értelmében e kettő, a jó szex és az orgazmus szorosan összefüggnek. Miért is ne tennék? Korábban bebizonyosodott, hogy mindkét nem egyaránt képes a szex élvezetére, a nők e szempontból is egyenjogúak hát, nemhogy képesek rá, de egyenesen jár nekik az elélvezés. Aki erre képtelen, kudarcot vallott, szexualitása nem működik rendesen, nem ép ember, nem tökéletes nő, s a férfi, akinek a csúcsra kellett volna juttatnia, hasonlóképpen - ha nem még inkább - bűnös. Az élet minden területén sikerorientáltak vagyunk, a munkáért pénzt kapunk, ha jók vagyunk benne, elismerést. Pénzünkért javakat kapunk, csupa kézzelfogható jutalmat. Ha betegek vagyunk, gyógyszerrel kezeljük a bajt, az eredmény látványos. A szex csúcsa az orgazmus, a katarzis ebben rejlik, ezért dolgozunk, nélküle céltalanná válna a szexuális együttlét.

Mit is akarunk?

Nem áll szándékunkban az emberi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozni, a két ember összefonódásának misztikus voltát sem reklámozzuk. De tény, hogy a szex öröme egész máshol keresendő, nem a vér ide-oda áramlása az, ami az élmény javát adja, s szívünk mélyén tudjuk ezt jól. Szenvedélyesen követjük a keleti kultúrák táplálkozási, életvezetési szokásait, európai életünkre adaptáljuk filozófiájukat, életszeméleltüket, ám szexuális bölcsességükkel szemérmesen foglalkozunk. A keletiek tudták, a szex egészség. A test, a lélek és a szellem egészsége, így épp olyan tökéletes és művészi szintre fejlesztették a testiséget is, mint bármely más fontos vonatkozását mindennapi létünknek. Gondoljunk a párnakönyvekre, a taoista szexuális útra, a gésákra, de az is elég, ha egy pillantást vetünk szexhez való mai hozzáállásukra.